Második Fejezet

Sziasztok hoztam az új részt! Bocsi, hogy ilyen későn jött, de sok volt a dolgom. A kövit igyekszem korábban hozni!

Rögtön tudtam, hogy emlékszik. Mindenre.

- Ööööö.... - nagyon hülyén éreztem magam, nem tudtam, hogy mit kéne mondanom, most , hogy tudom, emlékszik. - Hogy telt a szüneted? - kérdeztem végül, mert ez volt a legnormálisabb amit kérdezhettem. Felhúzott szemöldökkel nézett rám, én meg nem tudtam, hogy mit csináljak. Végül ő törte meg a csendet. 

- Hozzám beszéltél? - kérdezte mire totál ledöbbentem ezért csak bólintani tudtam - nem az egyik kisbarátnőd vagyok, ne beszélj így velem! - mondta. Ezt már nem hagyhattam szó nélkül. 

- Hoozám beszéltél? - kérdeztem most én, látszólag ő is ledöbbent, mert ő is csak bólintott - nem az egyik bunkó haverod vagyok ne beszélj így velem!- mondtam mire elismerően bólintott egyet. 

- Ez jó volt - ismerte be.

- Mi van, mostmár beszélünk? - kérdeztem miközben megpróbáltam pókerarcot vágni.

- Nem vagy még jó pókerarcban - röhögött fel, mire én is elmosolyodtam - beszélnünk kéne - kezdte és látszott rajta, hogy ezt most komolyan gondolta.

- Beszéljünk - válaszoltam, de nem tudtam, hogy mit mondhatnék neki - Miről akarsz? - érdeklődtem.

- A félévi buliról - vágta rá gondolkodás nélkül, mire nekem gombóc keletkezett a torkomban - Figyelj! Begyakoroltam valamit amit szeretnék végig mondani, tehát örülnék, ha nem szólnál közbe - bólintottam - oké. Ami félévkor történt az hiba volt. Nagy hiba, megtehetnénk, hogy elfelejtjük? - kérdezte. Nagyon elszomorodtam, de megpróbáltam leplezni és mosolyogva bólitottam. 

- A számból vetted ki a szót - mondtam és látszott, hogy megkönnyebbült. 

- Most mennem kell, később még találkozunk - köszönt el.

- Mivel egymás mellet ülünk. - mutattam rá a nyilvánvalóra. Elmosolyodott intett egyet és elment Beniékhez. Egyedül maradtam ezért körülnéztem az osztályban, hogy ki mit csinál. Lilla és Lili tanultak (szokás szerint), Réka épp Benin lógott és valamit a fülébe sugdosott. Majdnem elhánytam magam. Márkó és Barna dumáltak, Csabi, Erik és Patrik röhögtek valamin az ajtóban. A lányokat sehol sem láttam. Ezért nagyot sóhajtva előrefordultam. Elővettem a tancuccom és elkezdtem rajzolgatni. Valaki pisszegett ezért odafordultam és szembe találtam magam Leóval.

- Hát te? - kérdeztem döbbenten - nem úgy volt, hogy rengeteg a dolgod? - érdeklődtem. MIre kaptam egy beképzelt vigyort. 

- Láttam, hogy nem boldogulsz nélkülem - mondta szemtelen vigyorral, mire felvontama szemöldököm.

- Ezt gondolod? - kérdezte komolyságot erőltetve magára. Én is ezt tettem, már épp mondott volna valamit amikor Pálma belépett a terembe, egyenesen odajött hozzánk és hosszan megcsókolta Leót amit persze Leó is viszonzott. 

MÁSODIK FEJEZET VÉGE